Waldorf suli "kicsit más" gyermek szemszögéből

Ebben a posztomban nem a Waldorf pedagógiát szeretném bemutatni, nem a hasonlítom össze a Waldorf iskolát az állami iskolákkal, erről nagyon sok helyen lehet már olvasni. Nem vagyok Waldorf-fanatikus, "kicsit más" fiam állami oviba járt (tesója még mindig oda jár), és jól érezte ott magát. De most, az iskolakezdés örömére mindenképp írnom kell arról, hogy miért szeretjük mi a Waldorf iskolát, miért érezzük azt, hogy jó döntés volt fiunkat ide íratni. Félreértés ne legyen, rábeszélni senkit nem szeretnék a Waldorfra, csupán a döntési folyamatot könnyíteni saját tapasztalataimmal.

Sok pozitívum nem kizárólag az iskola "waldorfságához" fűződik, hanem személyekhez. Egy nagyon jó osztálytanítóhoz (ez a meghatározó!), kedves, nyitott, gyermekszerető szaktanárokhoz, szimpatikus szülőkhöz, őszintén kedves iskolatitkárhoz.

Szóval. Miért is szeretjük a Waldorf sulit?

• Mert itt TÉNYLEG a gyerek a legfontosabb. Nem a tananyag, nem a szabályok, nem a tanterv, nem az órarend, hanem a gyermek a maga csodálatos és egyedülálló egyéniségével. A felsoroltak természetesen jelen vannak, de nem irányító, hanem támogató módon.
• Mert itt nem érzékelünk stresszt. Komolyan! Még hétfő reggel sem, még egy-egy rendezvény/ünnep előtt sem, az érettségi időszakban sem (gimnázium is működik az iskolában).
• Mert itt nem közhely a szeretet. Tényleg érzem, ahogy a gyermekemet minden reggel szeretettel fogadják.
• Mert itt fesztelenül bárkihez fordulhatunk segítségért, útbaigazításért: itt dolgozókhoz, tanárokhoz, régi szülőkhöz, tanulókhoz.
• Mert gyökereket kap a gyermek az iskola spirituális elméleti hátterének köszönhetően. Nem direkt módon (nagyon nem!), de választ kapunk a honnan jöttünk-hová tartunk-mi a feladatunk a Földön kérdéskörre. A természet, és a természet részeként az ember tisztelete (és így önmagunk szeretete és tisztelete is), egy felsőbb, segítő erőbe vetett hit véleményem szerint stabil lelki hátteret ad a gyermeknek.
• Mert hiszek a szavak erejében, a pozitív állítások gyógyító hatásában, és itt rengeteg ilyet hallani. Itt most a reggeli fohászra, a tanítás végi elköszönő áldásra, az étkezéskor elmondott áldásra, a születésnapok alkalmából énekelt áldásra gondolok és a bizonyítványversre, mely egy csodálatos, személyes mantraként támogatja a gyermek fejlődését.
• Mert itt rengeteg a mese, a történet, melyek hallgatása/olvasása nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is jót tesz.
• Mert "kicsit más", tanulási nehézségekkel is küzdő gyermekem az első év után is tudásszomjjal, tanulni vágyással megy be az iskolába.
• Mert itt a kimagaslóan jó képességű gyermek számára is van kihívás, és a nehézségekkel élő gyermek számára is van sikerélmény.

Bár hazánkban viszonylag sok Waldorf iskola, óvoda van, az, ha gyermekünk egy ilyen intézménybe jár, mindenképp a megszokott útról való letérést, az "átlagtól" való különbözést jelenti. Sokszor nem egyszerű meghozni a döntést és szakítani az állami rendszerrel, nem egyszerű kigazdálkodni a tandíjat a családi költségvetésből, az időt a jóval több szülői feladatra, mint amennyi egy állami iskolában várja a szülőket, de én egyelőre úgy érzem, nekünk annyit ad ez az iskola, amit nem lehet pénzzel, idővel felbecsülni. Rendkívül hálás vagyok, hogy a Fiam ide járhat.

Fontos azért azt is tudni, hogy nem minden gyermeknek a Waldorf-iskola a megfelelő, nem minden problémás gyermek érzi jól magát és tud optimálisan fejlődni ebben a rendkívül ingergazdag közegben. A sajátos nevelési igényű gyerekek külön fejlesztése pedig nem minden Waldorf iskolában megoldott (ahogy nem minden állami iskolában sem). Ha emellett a rendszer mellett döntünk, fontos körültekintően tájékozódni, hogy mennyire van felkészülve az adott intézmény, az osztálytanító egy problémás gyermek fogadására.

Ha kevésbé szubjektív és szakszerűbb, tényszerűbb információkat szeretnél hallani a Waldorf iskoláról, ajánlom figyelmedbe ezt a videót: