Úgy láttam, a glutén- és kazeinmentes poginak itt is sikere volt, nemcsak otthon. Remélem, egyszerű, ám nem szokványos alapanyagokból álló tortareceptemnek is hasznát veszitek.
2014. augusztus 26., kedd
2014. augusztus 25., hétfő
Mit mondjunk?
Ma egy újabb sarkalatos kérdésről vetem képernyőre gondolataimat.
Hogyan beszéljek, illetve beszéljek-e gyermekem másságáról? Itt most nem a közvetlen környezettel (Nagyszülők, óvoda, iskola, közeli barátok) való kommunikációról beszélek, hanem a tágabb környezettel (távolabbi rokonok, utcabeliek, fogorvos, boltos néni, távolabbi ismerősök, játszótéri anyukák/apukák, stb...)
Gyermekem "kicsit más", vannak bizonyos, első ránézésre nem látható nehézségei. Sokszor (egyre többször) még a második benyomásra sem különbözik a többiektől. Bizonyos helyzetekben viszont elég furcsán viselkedik. Bizonyos helyzetekben jóval lassabb, "ügyetlenebb", mint társai (de van olyan, amiben ügyesebb, mint az átlag). A felszínes, kívülálló felnőtt sokszor csak azt látja, hogy egy szép, egészséges, okos tekintetű fiú "direkt" nem figyel, "direkt" nem ért, "direkt" nem kommunikál, időnként úgy hisztizik, mint egy hároméves (amióta diétázunk, azóta nem), másképp játszik, másképp beszélget, stb...
Sokan csak azt érzékelik, hogy valami nincs rendben ezzel a gyerekkel. De vajon mi?
Szerencsére van sok kedves, toleráns ismerősünk, akik a szívükkel látnak. Valószínűleg ők is észreveszik a furcsaságokat, de elsősorban azt látják, hogy mennyire eredeti, okos, szeretetreméltó ez a fiúcska. Érdekes módon az ilyen emberek közelében sokkal kevésbé viselkedik furcsán. Itt látszik az, hogy viselkedésében, fejlődésében a gyermek mennyire megfelel az elvárásoknak. Ha normálisként kezeljük, akkor normális is lesz.
De mégis! Mit kezdjünk a csodálkozó-kérdő tekintetekkel, az esetleges beszólásokkal, a türelmetlenséggel?
Hogyan beszéljek, illetve beszéljek-e gyermekem másságáról? Itt most nem a közvetlen környezettel (Nagyszülők, óvoda, iskola, közeli barátok) való kommunikációról beszélek, hanem a tágabb környezettel (távolabbi rokonok, utcabeliek, fogorvos, boltos néni, távolabbi ismerősök, játszótéri anyukák/apukák, stb...)
Gyermekem "kicsit más", vannak bizonyos, első ránézésre nem látható nehézségei. Sokszor (egyre többször) még a második benyomásra sem különbözik a többiektől. Bizonyos helyzetekben viszont elég furcsán viselkedik. Bizonyos helyzetekben jóval lassabb, "ügyetlenebb", mint társai (de van olyan, amiben ügyesebb, mint az átlag). A felszínes, kívülálló felnőtt sokszor csak azt látja, hogy egy szép, egészséges, okos tekintetű fiú "direkt" nem figyel, "direkt" nem ért, "direkt" nem kommunikál, időnként úgy hisztizik, mint egy hároméves (amióta diétázunk, azóta nem), másképp játszik, másképp beszélget, stb...
Sokan csak azt érzékelik, hogy valami nincs rendben ezzel a gyerekkel. De vajon mi?
Szerencsére van sok kedves, toleráns ismerősünk, akik a szívükkel látnak. Valószínűleg ők is észreveszik a furcsaságokat, de elsősorban azt látják, hogy mennyire eredeti, okos, szeretetreméltó ez a fiúcska. Érdekes módon az ilyen emberek közelében sokkal kevésbé viselkedik furcsán. Itt látszik az, hogy viselkedésében, fejlődésében a gyermek mennyire megfelel az elvárásoknak. Ha normálisként kezeljük, akkor normális is lesz.
De mégis! Mit kezdjünk a csodálkozó-kérdő tekintetekkel, az esetleges beszólásokkal, a türelmetlenséggel?
- Tudatosítsuk magunkban, hogy minél természetesebben, lazábban kezeljük gyermekünk furcsaságait, a környezet is annál kevésbé fog megütközni rajta! Nem kell feltétlenül megmagyarázni gyermekünk viselkedését. Ha épp abban a pillanatban csodálkoznak is rajta, majd pár perc múlva elfelejtik.
- Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy szükséges mégis valamennyi magyarázat, próbáljuk címke nélkül, pozitívan megfogalmazni az adott helyzetben felmerülő nehézséget! (Pl. türelmetlenkedő orvosnál: Gyermekemnek kissé megkésett a beszédértése, kérem legyen vele türelemmel!)
- Ha mindenképp beszélnünk kell róla, igyekezzünk nem a gyermek feje fölött kimondani a jelenlegi diagnózist. Viszont én a "címke" (pl. autista, hiperaktív, stb...) kerekperec kimondása helyett inkább az ilyen megfogalmazásokat szeretem: "Nehézségei vannak a kapcsolatteremtés és az érzelemfelismerés terén, de szépen fejlődik." vagy "Most még nehezen viseli a tömeget és a zajos helyeket."
Az első ponthoz kapcsolódva, ha természetesen, pozitívan állunk gyermekünkhöz, egyre kevésbé fogjuk vonzani azokat a helyzeteket, amelyekben magyarázkodnunk kell, ahol pedig beszélnünk kell a problémáról, könnyedén fognak jönni a szavak.
2014. augusztus 23., szombat
Glutén- és kazeinmentes pogi
Rég volt már recept. Most sem lesz...Miért? Mert ad hoc dobtam össze tegnap nagyszülőkhöz indulás előtt, nem írtam fel az arányokat. Viszont minden várakozásom ellenére olyan szép és finom lett, hogy lefotóztam. Az ízét sajnos nem tudom itt megjeleníteni. Egy laza leírást azért adok a munkafolyamatról, gyakorlott és/vagy vállalkozókedvű konyhatündéreknek így is menni fog.
2014. augusztus 20., szerda
Megint diéta
Kedves Szülőtársam!
Egy látszólag nem ételallergiás, hanem pszichés/tanulási zavarokkal küzdő gyermeket saját elhatározásból diétáztatni nagyon nem egyszerű. Az embernek újra és újra meg kell győznie saját magát és a környezetét, hogy ez igenis működik. Persze amikor látjuk a fejlődést a gyermeknél, az szárnyakat ad, és magunkat egyre kevésbé kell győzködni.
Örömteli az, hogy napjainkban már Magyarországon is egyre többen vagyunk szülők, akik ezt az utat járjuk, szép eredményekkel.
Amennyiben gondolkodsz a GAPS, vagy a glutén- és kazeinmentes diéta elkezdésén gyermekednél, talán már el is kezdted, vagy még nem gondoltál rá, de szeretnél valamit tenni, hogy kimozdítsd kicsinyedet állapotából, akkor mindenképp ajánlom az alábbi két videót.
Ebben magyar édesanyák mondják el saját (siker)történetüket a GAPS diétával és Dr Büki György, gyermekneurológus is megszólal az ügyben:
https://www.youtube.com/watch?v=I1_5mADvZbs
Ebben pedig angol nyelven, feliratozva ad számos tanácsot egy édesanya a glutén- és kazeinmentes diétához. Természetesen saját gyermekének szinte teljes gyógyulásáról is beszámol.
https://www.youtube.com/watch?v=n7zCZcVogtQ
Váljon épülésedre! :-)
Egy látszólag nem ételallergiás, hanem pszichés/tanulási zavarokkal küzdő gyermeket saját elhatározásból diétáztatni nagyon nem egyszerű. Az embernek újra és újra meg kell győznie saját magát és a környezetét, hogy ez igenis működik. Persze amikor látjuk a fejlődést a gyermeknél, az szárnyakat ad, és magunkat egyre kevésbé kell győzködni.
Örömteli az, hogy napjainkban már Magyarországon is egyre többen vagyunk szülők, akik ezt az utat járjuk, szép eredményekkel.
Amennyiben gondolkodsz a GAPS, vagy a glutén- és kazeinmentes diéta elkezdésén gyermekednél, talán már el is kezdted, vagy még nem gondoltál rá, de szeretnél valamit tenni, hogy kimozdítsd kicsinyedet állapotából, akkor mindenképp ajánlom az alábbi két videót.
Ebben magyar édesanyák mondják el saját (siker)történetüket a GAPS diétával és Dr Büki György, gyermekneurológus is megszólal az ügyben:
https://www.youtube.com/watch?v=I1_5mADvZbs
Ebben pedig angol nyelven, feliratozva ad számos tanácsot egy édesanya a glutén- és kazeinmentes diétához. Természetesen saját gyermekének szinte teljes gyógyulásáról is beszámol.
https://www.youtube.com/watch?v=n7zCZcVogtQ
Váljon épülésedre! :-)
2014. augusztus 19., kedd
Fejlesztés ingyen és olcsón II.
Előző posztomban megkezdett listámat folytatom éspedig arról, hogyan érhetünk el jelentős gyógyulást gyermekünknél akkor is, ha költségvetésünk nem enged túl nagy mozgásteret.
2014. augusztus 14., csütörtök
Fejlesztés ingyen és olcsón
Bizony egy idegrendszeri/tanulási/pszichés/fejlődési zavarral, autizmussal élő gyermek fejlesztése, gyógyítása költséges. De természetesen ha családunk anyagi helyzete nem valami rózsás, akkor sem kell ölbetett kézzel ülnünk. A mai bejegyzésemben azokat a módszereket szedem csokorba, amelyeket alacsony költségvetéssel és/vagy ingyen is be tudunk építeni életünkbe.
2014. augusztus 11., hétfő
Gyógyulás az autizmusból három síkon
Vigyázat! A most következő sorok szigorúan tudományosan megalapozatlanok, teljes mértékben a saját meglátásaimat írom le.
2014. augusztus 7., csütörtök
Ajánlom Őket
A mai, az eddigieknél jóval rövidebb posztomban három általam újonnan felfedezett és rögvest megkedvelt oldalt ajánlok szíves figyelmedbe, valamint egy régebbi kedvencemet. Természetesen mindegyik kicsit kapcsolódik a témámhoz.
1. Amikor először olvastam a GAPs diétáról és az azzal elérhető teljes, vagy szinte teljes gyógyulásról az autizmusból, bár elsőre is logikus és elfogadható volt számomra a módszer, mégis nagyon távolinak tűnt. Nagyon zavart az, hogy akkoriban (2011-ben) még csak külföldi tapasztalatok, külföldi szakemberek voltak elérhetőek.
Talán akkoriban azért nem vágtam bele, mert nagyon egyedül éreztem magam a témában, úgy éreztem, csak az árral szemben úsznék, talán még meg is lincselnének, hogy egy könyvre támaszkodva "éheztetem" a fiam. Hogy mi indított el 8 hónappal ezelőtt az úton?
Egy család, egy hús-vér gyerek, hús-vér szülőkkel, akikkel szinte egy városban élek, akik mellesleg rendkívül jó fejek, és akik MEGCSINÁLTÁK!!! Volt bátorságuk mindenféle háttértámogatás nélkül belevágni a diétába és a Kislányuk meggyógyult az autizmusból. Szerencsére az utóbbi években több magyar szülő dacolt a hivatalos "az autizmus nem gyógyítható" című elavult lemezzel, így ma már alapítvány szerveződött a téma köré. Íme:
GAPS Alapítvány
2. Ez az oldal (Mamaguru) ugyan nem frissül olyan gyakran, mint szeretném, de számos érdekes olvasni- és néznivalót találunk rajta arról, hogy melyek azok a környezeti hatások napjainkban, melyek veszélyt jelentenek gyermekeink egészségére és hogyan lehet ezeket elkerülni, hogyan lehet segíteni a kialakult problémákon. Szó van itt a GAPS diétáról is.
3. Ez a receptblog nekem életmentő volt (és a mai napig is sokszor az), amikor elhagytam a glutént, cukrot, tehéntejet a fiam étrendjéből. Itt szinte csak a fenti összetevőktől mentes ételeket találsz, hihetetlen variációban, de rengeteg recept a szigorú értelemben vett GAPS-be is belefér. Főleg a desszertjeit imádom, nézz bele, érdemes!
4. Végül de nem utolsósorban egy nagyon kedves ismerősöm újonnan indult blogja. Írások egy nagycsaládról, akik nem félnek az álmaik után menni, még ha ez a nehezebb út, akkor sem. Nemcsak azért leszek rendszeres olvasója, mert isteni kecskesajtokat és fantasztikus kecsketejes szappanokat készít :-), hanem mert rengeteget lehet tanulni tőlük gyereknevelésről, útkeresésről, környezettudatosságról, természetszeretetről.
Jó olvasgatást!
1. Amikor először olvastam a GAPs diétáról és az azzal elérhető teljes, vagy szinte teljes gyógyulásról az autizmusból, bár elsőre is logikus és elfogadható volt számomra a módszer, mégis nagyon távolinak tűnt. Nagyon zavart az, hogy akkoriban (2011-ben) még csak külföldi tapasztalatok, külföldi szakemberek voltak elérhetőek.
Talán akkoriban azért nem vágtam bele, mert nagyon egyedül éreztem magam a témában, úgy éreztem, csak az árral szemben úsznék, talán még meg is lincselnének, hogy egy könyvre támaszkodva "éheztetem" a fiam. Hogy mi indított el 8 hónappal ezelőtt az úton?
Egy család, egy hús-vér gyerek, hús-vér szülőkkel, akikkel szinte egy városban élek, akik mellesleg rendkívül jó fejek, és akik MEGCSINÁLTÁK!!! Volt bátorságuk mindenféle háttértámogatás nélkül belevágni a diétába és a Kislányuk meggyógyult az autizmusból. Szerencsére az utóbbi években több magyar szülő dacolt a hivatalos "az autizmus nem gyógyítható" című elavult lemezzel, így ma már alapítvány szerveződött a téma köré. Íme:
GAPS Alapítvány
2. Ez az oldal (Mamaguru) ugyan nem frissül olyan gyakran, mint szeretném, de számos érdekes olvasni- és néznivalót találunk rajta arról, hogy melyek azok a környezeti hatások napjainkban, melyek veszélyt jelentenek gyermekeink egészségére és hogyan lehet ezeket elkerülni, hogyan lehet segíteni a kialakult problémákon. Szó van itt a GAPS diétáról is.
3. Ez a receptblog nekem életmentő volt (és a mai napig is sokszor az), amikor elhagytam a glutént, cukrot, tehéntejet a fiam étrendjéből. Itt szinte csak a fenti összetevőktől mentes ételeket találsz, hihetetlen variációban, de rengeteg recept a szigorú értelemben vett GAPS-be is belefér. Főleg a desszertjeit imádom, nézz bele, érdemes!
4. Végül de nem utolsósorban egy nagyon kedves ismerősöm újonnan indult blogja. Írások egy nagycsaládról, akik nem félnek az álmaik után menni, még ha ez a nehezebb út, akkor sem. Nemcsak azért leszek rendszeres olvasója, mert isteni kecskesajtokat és fantasztikus kecsketejes szappanokat készít :-), hanem mert rengeteget lehet tanulni tőlük gyereknevelésről, útkeresésről, környezettudatosságról, természetszeretetről.
Jó olvasgatást!
2014. augusztus 5., kedd
Egy kis áttekintés
Messze még az út vége. Nem is nagyon tiszta még a végcél. Pontosabban egyetlen cél biztos: egészséges, boldog, teljes élet "kicsit más" fiunk és az egész családunk számára. Hogy ez a másság teljes elhagyásával (mert hiszek benne, hogy ez is lehetséges), vagy csak annak csökkentésével, teljes mértékben élhetővé tételével, sőt előnnyé változtatásával fog-e történni, azt még nem tudom. De a teljes, boldog, egészséges élet nem egy távoli jövőbeli cél, ez tulajdonképp minden napunk célja. Hogy élvezzük az utat is, bárhová is vezet, és ne felejtsünk el gyönyörködni a kilátásban.
2014. augusztus 2., szombat
Tesó, a házi fejlesztőpedagógus
Ha nehézséggel élő gyermeked van és van egészséges testvére, akkor lehetséges, hogy szembe találkozol, vagy már szembe találkoztál az alább felsorolt kérdésekkel, dilemmákkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)