Tesó, a házi fejlesztőpedagógus

Ha nehézséggel élő gyermeked van és van egészséges testvére, akkor lehetséges, hogy szembe találkozol, vagy már szembe találkoztál az alább felsorolt kérdésekkel, dilemmákkal.

1. Hogy lehet az, hogy szinte ugyanúgy csináltam mindkét gyermekemnél mindent, mégis az egyik egészséges, a másiknak pedig számos nehézséggel kell együtt élnie?
2. Hogyan jut a sok fejlesztés, foglalkozás, alternatív gyógymód mellett időm, energiám, türelmem, pénzem a másik gyermekemre?
3.  Nem lesz-e lelki sérült a másik gyermekem, amiért számos krízist végig kell néznie, amiért egy nehézséggel élő testvér mellett nő fel?
4. Rosszul esik a másik gyermekemnek az, hogy nehézségekkel élő testvérét mindenféle külön foglalkozásra viszem, őt meg nem.
5. Mit mondjak neki a testvéréről? Ahogy egyre okosabb lesz, látja, hogy tesója más, mint a többi gyerek.
6. Vállaljak-e második (harmadik) gyermeket, ha első gyermekem problémás?

Nézzük a válaszaimat!

1. Saját magyarázatom elég spirituális. Meggyőződésem, hogy minden gyermek valamilyen céllal, küldetéssel érkezik a Földre. Gyermekeim bár ugyanabba a családba érkeztek, más az életfeladatuk, így más élethelyzeteken kell keresztülmenniük ahhoz, hogy azzá váljanak, amiért közénk jöttek. Mindkettőjüknek más dolgokat kell megtanulniuk, és mindkettőjüknek másképp kell bennünket hozzásegíteni fejlődésünkhöz. Persze van számos közös pont, hiszen ezért vannak ugyanakkor ugyanott. Ha Neked ez túlzottan a Földtől elrugaszkodott válasz, akkor is javaslom, ne morfondírozz ezen a kérdésen túl sokat, egyszerűen fogadd el, hogy mindennek megvan az oka, még akkor is, ha mi nem látjuk. Ugyanígy a megoldása is mindennek megvan.
2. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy amikor Nagyfiamnak csoportos TSMT tornája, vagy egyéni fejlesztő foglalkozása van, akkor viszem (vagy a Párom viszi) a Kicsit is, és a foglalkozás ideje alatt a Kicsivel hasznosan és kellemesen, egymásra figyelve eltöltjük az időt. Lehetőleg nem ilyenkorra időzítjük a bevásárlást, ügyintézést, hanem játszótérre, sétálni, fagyizni, a folyópartra, gyerekkönyvtárba megyünk, Apával ilyenkor sokszor fociznak, vagy kosárlabdáznak egy közeli pályán.
3. Több olyan gyógypedagógust, pszichológust ismerek, akiknek súlyos, vagy kevésbé súlyos fogyatékos testvére van/volt. Vagyis ők nehézséggel élő testvérük révén találtak rá életfeladatukra. De ha nem is így történik a dolog, hiszem, hogy gyermekünk lelki egészsége rajtunk, a mi hozzáállásunkon múlik. Mivel mi mint család a nehézségekkel együtt is jól működünk, ő is "jól működik". Úgy gondolom, nem attól lesz egészséges lelkületű egy gyermek, ha nem lát maga körül semmi nehézséget, hanem ha pozitív hozzáállást, megoldáscentrikusságot lát. 
4. Itt is alkalmazható a 2. válasz. Ezen kívül jó minél hamarabb olyan foglalkozásokat találni, amelyek mindkét gyermeknek jók. Ezekről ebben a bejegyzésemben írtam bővebben.
5. Mindenképpen minél hamarabb beszélgessünk egészségesen fejlődő gyermekünkkel arról, hogy testvérének milyen nehézségei vannak, hangsúlyozzuk azt, hogy ezeken lehet segíteni, mesélhetünk neki a már elért javulásról. Beszéljünk Neki sokat arról (és érzékeltessük Vele), hogy mindketten mennyire értékesek. És mindenekelőtt kezeljük természetesen a másságot, akkor Ő is így fogja kezelni.
6. Természetesen ezt mindenkinek vágyai, érzései, megérzései szerint kell eldöntenie. Én minden nap hálát adok mindkét gyermekemért, úgy látom, így teljes a családunk és biztosan állíthatom, "kicsit más" gyermekem nem tartana most itt, ha nem lenne testvére. Számos fejlődésbeli lemaradása akkor kompenzálódott, amikor testvére megtette azt a bizonyos fejlődésbeli lépést. Kommunikációja, játéktevékenysége, önállósága, empátiája hatalmasat fejlődött öccse hatására. Egy időben gyakran emlegettük úgy kisebbik gyermekünket, hogy Nagyfiunk első számú fejlesztőpedagógusa.

Ha van a testvérkérdéssel kapcsolatban olyan dilemmád, problémád, javaslatod, amit nem említettem, itt is szívesen veszem hozzászólásodat, válaszolok kérdéseidre.