Közösségbe, de hova?

Úgy gondolom, elérkeztünk egy eléggé fontos kérdéshez. Az óvoda-, illetve iskolaválasztás a legtöbb szülőnek okoz némi fejtörést, problémás gyermek esetén pedig jelentő stresszel járhat nemcsak az intézmény kiválasztása, hanem a beilleszkedés időszaka is. De természetesen itt is van megoldás.
Vannak speciális intézmények (állami és alapítványi), ahol a jelentősebb nehézségekkel rendelkező gyermekeket együtt oktatják, nevelik, itt gyógypedagógiai fejlesztést is kapnak, hozzáértő és általában elhivatott pedagógusok foglalkoznak velük. Ez is lehet egy alternatíva, és innen sem lehetetlen a továbblépés egy "normál" intézménybe kiugró fejlődés esetén.


Ám ha a gyermek ép intellektussal rendelkezik, és a szakemberek nem tanácsolják el egyöntetűen az egészséges közösségtől, mindenképp érdemes integrálni egy "normál" óvodába, iskolába. És itt jön a dilemma.

Napjainkban egyre több alternatív óvoda, iskola működik, amelyekben általában kisebb létszámmal, gyermekközpontúbban, családközpontúbban, a másságot jobban tolerálva folyik a nevelés, oktatás. Ezek az intézmények általában tandíjasok.

De az állami intézmények közül is egyre több akad, ahol teret hódítanak a reformpedagógiai irányzatok, ahol nem a tanterv, a tananyag, a "hova kell a fejlődésben eljutni" hozzáállás dominál, ahol tiszteletben tartják a gyermekkort minden sajátosságával és igényével együtt.

Nincsen arra receptem, hogy milyen típusú intézményt érdemes választani. Fiam állami óvodába járt és jelenleg Waldorf iskolába jár. Mindkét intézményben megtalálta a helyét.

Arra viszont van receptem, hogy bármilyen intézménybe megyünk érdeklődni, milyen HOZZÁÁLLÁST kell keresni. Ez pedig a KÖLCSÖNÖS ŐSZINTESÉG.
Mit is jelent ez?
Őszintén el tudjam mondani gyermekem összes nehézségét (ami nincs rajta az SNI-papíron azt is), őszintén tudjak beszélni az összes vele kapcsolatos nevelési problémáról, meg tudjam osztani a vele kapcsolatos dilemmákat.

A gyermekkel foglalkozó pedagógusok őszintén mondják el, hogy fel tudják-e vállalni gyermekem tanítását/nevelését, és hogy milyen feltételekkel (például mi az iskolában kéthetente fogadóórára járunk és megbeszéljük e felmerülő nehézségeket, feladatokat, megosztjuk egymással a pozitív változásokat is).

Csak olyan intézményre bízzuk "kicsit más" gyermekünket, ahol van hajlandóság és igény a KOMMUNIKÁCIÓRA! A gyermekhez való szeretetteli hozzáállás mellett a szülő-pedagógus jó viszony az, ami átsegít az évek alatt minden iskolai, óvodai nehézségen. Hiszen mindenki emberből van (még a tanár is :-)...ezt csak azért merem elsütni, mert én is az vagyok), mindenki hibázhat, csak tudni kell megbeszélni, megfelelően kommunikálni a problémát.

És még egy utolsó gondolat: NE HIGGYÜK AZT, HOGY AZ ÓVODA/ISKOLAVÁLASZTÁSSAL VÉGLEGESEN DETERMINÁLJUK GYERMEKÜNKET, HOGY EGY ROSSZ DÖNTÉSSEL ELRONTHATJUK AZ ÉLETÉT!!! Ha esetleg menet közben derül ki, hogy mégsem a megfelelő helyet választottuk, ne féljünk az óvoda/iskolaváltástól! Megfelelően pozitív hozzáállással, nem haraggal, tüskékkel távozva hasznos tapasztalatként könyvelhetjük el ezt is.