Rendhagyó bejegyzés -- Ádi és Moncsa története

Ebben a bejegyzésemben nem magamról, nem magunkról írok, nem is módszert ismertetek. Itt szeretném bemutatni egy kedves bloggertársam, Moncsa és egy csodálatos kisfiú történetét, mert számomra példaként szolgál. Példaként arra, hogy hogyan lehet boldogan, szeretetben nevelni egy rendellenességgel született gyermeket, mennyire fontos ilyenkor a családi összetartás, a hit, és a feltétel nélküli anyai szeretet. Az ő 8 éves kisfiának nem tanulási, vagy viselkedési, pszichés problémája van, hanem achondroplasiás, ami a törpenövés egyik leggyakoribb fajtája. A sajátos arányokkal rendelkező testalkat mellett légúti, izomtónusbeli és egyéb eltérésekkel is járhat, az intellektus normál.

Moncsáéknak van még egy 2 és fél éves kislányuk, boldog, harmonikus családi életet élnek.

Idézek egy Tőle kapot levélből. Merítsünk erőt belőle!

„Röviden a történetünk: 36. héten bent a pocakomban volt Ádikám, mikor közölték, hogy valami nincs rendben, a testéhez képest a végtagjai fejlődése el van maradva, mondták hogy valami rendellenességre utal , de nem tudták megmondani, hogy mi az.

Megszületett majdnem 37.héten. Felsírt és utána leállt a légzése. Elvitték, 3 napig csövek lógtak ki belőle, miután feleszméltem a szülésből közölték hogy egy csontfejlődési rendellenessége van a picinek és szokjak hozzá, hogy nem lesz olyan szép gyerekem mint egy átlag. Na ez volt az első hideg zuhany. Egyébként helyes kis fickó, de ha nem lenne az akkor is egy édesanya a szívével lát.

Nagyon kétségbeestem, sokat sírtam. Miután lekerült a gépről kicsit lenyugodtam, aznap éjszaka viszont jöttek értem, hogy olyan rossz állapotba került a baba vére, hogy le kell cserélni az egészet. Féltem, de akkor már tudtam hogy van megoldás.

Egy gyülekezetbe járunk és hiszünk a hit és az ima erejében. Felhívtam éjszaka egyik testvérünket és megkértem hogy imádkozzanak értünk. Reggelre megérkezett a vér a műtétre, de a nővér lehívott magához és közölte, hogy nem tudja hogy mi történt, de olyan jó áll

apotba került  a baba vére hogy elmarad a műtét. Hazamentünk pár nap múlva, és utána élveztük a boldog babás időszakot.

Mikor nőni kezdett sokszor megbámultak az utcán, sőt volt sok ember aki megállított és ki akartak oktatni, hogy nem normális a gyerekem mérete és vigyem orvoshoz. Kedvesen közöltem, hogy már megtörtént. Ezek nagyon zavartak, de egy idő után hozzá edződtem.

Később sokat volt beteg, éjszakánként befulladt, de ezen is túl vagyunk.

Aztán elkezdett csúnyán görbülni a lába és kapott egy műanyag szerkezetet, amit 1 évig hordania kellett. csípötől talpáig ért. Először összecsuklott benne, sírt hogy nem akarja, de aztán megszokta. Szépen helyre is hozta a lábát amennyire lehetett.

Az óvoda nagyon szép és jó volt.Tündéri óvónénik, kedves pajtások. 

Aztán jött az iskolai évnyitó ahonnan zokogva jött haza és nagyon sírt, hogy nem akar iskolába menni, mert csúfolták, hogy nagy a feje. Na ez volt életem legszörnyűbb napja talán. Féltem, hogy mi lesz.

 Osztálytársai már az első pillanattól kezdve szerették, de még mindig volt egy-két kisgyerek aki csúfolta és letörpézte..... Elbeszélgettem velük kedvesen, azóta nincs gond, mindenki szereti, még a nyolcadikosok is pártfogásuk alá vették.

Pár éves volt, mikor megtudtam, hogy létezik a Dávid Kisemberek Társasága. Felkerestük őket, nagyon jó érzés, hogy egymást tudjuk támogatni mindenben, orvosi segítséget is kapunk és a legjobb orvosokhoz irányítanak el. Bár ritkán jutunk el hozzájuk Pestre, de sokat jelent nekünk.

Röviden összefoglalva mi az ami segít: a gyermekem szeretete, ahogy viszonyul hozzám, férjem, harmonikus boldog házasságom, a hit és a közösség ahová járunk.”

Amit hozzáfűznék: úgy gondolom, Moncsa nem rágódik a múltban megélt nehézségeken. Elmeséli, mit hogyan oldottak meg, és előre tekint, miközben értékeli azt, ami van. Szerintem ez az egyik legfontosabb, hogy gyermekünkkel kapcsolatban is tudjuk elengedni a megélt nehézségeket.

Igen, mindenkit, akinek nehézséggel élő gyermeke van, érnek sérelmek is. Ezek némelyike nagyon rosszul esik. De ne kapaszkodjunk beléjük, mert csak akkor tudunk igazán szívből örülni a sikereknek, megoldásoknak (és így még több sikert generálni), ha elengedjük a negatívumokat.