Még egyszer természetesen!!!

Ahogy annak idején nehézséggel élő gyermekünk kedvéért szépen fokozatosan elkezdtünk egyre természetesebben élni, környezetbarát (és egészségbarát) háztartást vezetni, bioélelmiszereket fogyasztani, természetes tisztálkodószereket használni, tudatosabban kiválasztani élelmiszereinket és mindazt ami körülvesz, mi is elkezdtük egyre jobban érezni magunkat. És mindezek a változtatások kisebbik, egészségesen fejlődő gyermekünkre is nagyon jó hatással voltak. És sok "zöld" szokásunk elterjedt azóta a családban is.

Azóta sokszor elgondolkoztam, lehet, hogy azért született közénk a mi kis csodabogár fiunk, hogy megmutassa a helyes utat? Lehet, hogy ezért jöttek ide ezek a gyerekek, hogy érzékenységükkel, betegségeikkel rámutassanak arra, hogy jó lenne körül nézni és elgondolkodni azon, hogy mit teszünk a Világgal és önmagunkkal?

Kedves szülőtársam! Ha még az út elején állsz, gondolkodj el ezen: MINDEN OLYAN VÁLTOZTATÁS AZ ÉLETÜNKBEN, AMELYET AZÉRT TETTÜNK, HOGY A FIUNK GYÓGYULÁSÁT ELŐSEGÍTSÜNK VELE, SAJÁT ÉLETÜNKET IS SOKKAL JOBBÁ TETTE! Vagyis ha jobban belegondolok, nem áldozatokra van szükség ahhoz, hogy a gyermekünknek segítsünk, hanem saját életminőségünk javítására.

"Vissza a természethez!"-típusú változtatásaink közé tartozott az is, hogy immár több mint két éve kiiktattuk a televíziót.
Nagy Vekerdy Tamás rajongó vagyok, ő ugye a gyermekkori képernyőbámulás esküdt ellensége.
De magam is észrevettem, mennyire rossz hatással van a kontroll nélküli tévézés (vagy számítógépről mesebambulás) a gyermekeimre, kiváltképp a "kicsit más" nagy fiamra, és mennyire jó hatással van a tévémentesség..
Viszont mondanom sem kell, tévé nélkül nehezebb.
Nincs villanypásztor, meg kell oldani az unatkozós délutánokat, hétvégéket, nyarakat (huhhhh...). Persze nem vagyunk ebben a kérdésben sem fanatikusak, számítógépről megengedett időnként egy-egy színvonalas, közösen kiválasztott, általunk alaposan lecsekkolt mese. És persze a Nagyszülőknél van tévé, rokonoknál, barátoknál többnyire van tévé.

Ennek ellenére is úgy látom, rengeteget fejlődött gyerkőceim kreativitása, egymással való kapcsolata, akármilyen hihetetlen, úgy érzem, a képernyőböjt is csökkentette az autisztikus vonásokat. Sőt! Egy-egy teljesen képernyőmentes nap után úgy látom, nagy fiam sokkal nyugodtabb, letisztultabb, mint például egy esős napon több végignézett mese után.

birkózás a kamillamezőn

A tévémentesség nagyon jó motiváció a szabadidő hasznos eltöltésére is. Tény az, hogy ha a gyerekek nincsenek a villogó doboz által fixálva, akkor egy idő után szétszedik a lakást. Ezzel jelzik friss levegő, mozgás, és értelmes elfoglaltság iránti igényüket. Mit tehetünk? Ki kell mozdulni, társaságba kell járni, közösségi programokat kell keresni, kirándulni kell, könyvtárba kell járni...És ez végül is nekem is jó.

És még miért jó ez nekünk?
Este a gyerekek fektetése után számos olyan tennivaló,  program akad, amelyek hasznosabbak (sőt, sokszor kellemesebbek, pihentetőbbek), mint az aktuális műsort nézni. Például a blogírás :-))...na jó, ezt is képernyő előtt csinálom, de ha befejeztem, megyek olvasni épp aktuális kedvenc regényemet.
Érdekes mellékhatás: amikor a család a legfrissebb beszélgetős műsorokról, főzőműsorokról, sorozatokról, valóságshowkról  beszélget, a Férjemmel gyakran gőzünk nincs, miről van szó, de ilyenkor cseppet sem érezzük rosszul magunkat, sőt! Jó érzés ilyenkor cinkosan összemosolyogni...:-)