Útban a GAPs-diéta felé : "sokmindenmentes" csokitorta szülinapra

 Receptet még nem nagyon tettem közzé ezen a blogon (talán kivéve a befőzés posztnál), úgyhogy épp ideje. Hiszen ha valakit netán sikerült meggyőznöm (vagy más valakinek sikerült meggyőznie), hogy a GAPs diéta, vagy a cukor-, glutén-, tehéntejmentes diéta kiutat jelenthet számos gyermekkori magatartási/pszichés/tanulási problémából, enyhítheti az autizmust, akkor első körben receptek után kezd el kutatni. Hát akkor íme!

Glutén- és cukormentes, nagyon csokis torta

Hozzávalók:

Tészta:

15 dkg darált dió

5 dkg mandulaliszt

1 dkg tápióka keményítő

2 dkg kakaópor

6 evőkanál finn nyírfacukor

6 tojás

1 mokkáskanál szódabikarbóna

2 evőkanál kókuszzsír

Krém:

5 dl bio kecsketej

5 evőkanál rizsliszt

1 tábla xilites étcsoki

10 dkg bio vaj

2 evőkanál kakaópor

2 evőkanál xilit

2 csipet bio Bourbon vanilia por

1 mokkáskanál rumaroma

Elkészítés: A nyírfacukorral verjük kemény habbá a fehérjét, egyenként keverjük hozzá a tojássárgákat, majd az olvasztott kókuszzsírt. Ezután forgassuk bele az előzetesen összekevert diót, mandulalisztet, kakaóport, keményítőt, szódabikarbónát. Öntsük tortaformába és süssük meg.

Amíg sül, állítsuk össze a krémet! Az egyik lábasban folyamatos kevergetés közben forraljuk fel a tejet a liszttel, amíg besűrűsödik. A másik lábasban olvasszuk meg a vajat a csokival, amikor megolvadt, keverjük hozzá a cukrot, kakaóport, vaníliát, rumot. Keverjük össze a két maszlagot!

Hűtsük ki a krémet és a tésztát is.

Vágjuk ketté (vagy három felé) tortát és kenjük meg kívül-belül. A tetejét díszíthetjük pl. reszelt étcsokival, meggyel, dióval, mogyoróval tetszés szerint.

Higgyétek el, sokkal finomabb, mint ahogy kinéz :-)

Gondolatmorzsák: Ez egy tipikusan átmeneti recept. Nem is teljesen GAPs, de nem is csak pusztán gluténmentes, nem teljesen bio, de nagyrészt természetes alapanyagokból. Nem tejmentes, de bio kecsketejes és bio vajas, Ami azért mégiscsak jobb. Félúton a tudatosság és a megfelelni akarás között. Egy családi összejövetelre készült, ahol nemcsak azt kell elérni, hogy a sok szép és finom sütemény láttán nyálát csorgató fiam megkapja az íz- és látványélményt, de azért mégse ártson neki a finomság, ne felpörgesse, összezavarja, hanem táplálja őt…Hanem azt is, hogy a hagyományos étkezés párti családtagok lássák, hogy bizony attól mert diétázunk, nem éhezik ez a szegény gyerek. Hogy attól mert valami nem margarinból, répacukorból, búzalisztből, pudingporral, hulalával készült, még lehet szép és finom.

 Helyesbítek, megfelelni akarás helyett ezen süti körüli ténykedésemet inkább az egészséges életmód szelíd terjesztésének nevezem. Hiszen ahogy a mi életünkbe, úgy családtagjaink életébe is beszivároghatnak bizonyos felismerések. Ja, és köszönet Nagy Fiamnak a receptért, hiszen ha Ő nem lenne, és nem ILYEN lenne, soha nem kezdtem volna el ehhez hasonló tortákkal kísérletezni (meg még ilyenebbekkel)!