Egészségmanó, avagy gyermekeim első találkozása az agykontrollal

2012 áprilisa volt, virággal teli, kicsit napos, kicsit esős idő, amikor megtettem első nagyobb lépésemet a jobb agyfélteke felé. Az agykontroll tanfolyam első hétvégéje után, szerintem sok alfajáró társamhoz hasonlóan, feldobva, feltöltődve indultam haza, tudván azt, hogy az ott megszerzett tudással már nem leszek képes ugyanúgy gondolkodni és ugyanúgy tekinteni az életünkre és a problémáinkra (amelyek valójában FELADATOK), mint azelőtt. Két gyermekem bágyadtan, tüsszögősen, köhögősen várt otthon.
A tanfolyamon megtanultuk, hogy gondolataink, szavaink és elménkkel alkotott képeink segítségével tudunk hatni szervezetünkre, sőt mások szervezetére is, betegség esetén elő tudjuk idézni, fel tudjuk gyorsítani a gyógyulást.
Természetesen rögtön elkezdtem vizualizálni, hogy a fiúk szépen gyógyulnak, hamar elmúlik a nátha, és végül egészségesen és vidáman játszanak, mennek óvodába.
 De úgy éreztem, nem csak az én ügyem az ő gyógyulásuk, hanem nekik is mielőbb meg kell tanulniuk önmagukon segíteni, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem nekik mesélni a kis Egészségmanóról. Egészségmanója mindenkinek van és mindenkinek másmilyen (a fiúk rögtön ki is találták, hogy egyiküknek a Kisvakond, másikuknak Bob a mester az egészségmanója, én azt mondtam, hogy nekem egy pici doktorbácsi). Ez a pici jó barát mindig megjelenik, amikor betegek vagyunk, rosszul érezzük magunkat, baleset ért, vagy egyszerűen csak szomorúak vagyunk, és segít, meggyógyít bennünket. Ha kell, tud hívni még egyéb segítőket, vagy meg tudja sokszorozni önmagát. Bemegy a fájó, vagy beteg testrészbe, és ott takarít, hegeszt, ragaszt, beken, vagy amit éppen kell. A fent említett megfázáskor a gyerkőcök megkérték Egészségmanójukat, hogy ugorjon be a szájukba, takarítsa ki a torkukat, majd kenje be hűsítő varázskrémmel, valamint takarítsa ki az orrukat.
Mielőtt bárkiben felmerülne, itt nem a gyerkőcök átveréséről van szó. Tudják, hogy ez is egy Anya által kitalált mese (mint sok más is, amit este mondok Nekik), de amíg erről beszélgetünk, addig valóban elképzelik, hogy egy kedves segítő (az immunrendszerük) dolgozik és a beteg testrészük egyre jobban lesz. Nyűglődés helyett a gyógyulásra koncentrálva, a mese, az együtt töltött idő, és a jó hangulat gyógyító hatását kihasználva azóta tényleg gyorsabban esünk túl minden betegségen. Sikerült már ezzel a módszerrel megszüntetni asztmás rohamot, elmulasztani hasfájást, nagyon gyorsan megnyugodni tomboló hisztiből, eleséskor nem megijedni a vérző sebtől (a vérzéselállításról még majd írok).

És ez még csak az első lépésünk volt ezen az úton...