Fogadd el!

Milyen elcsépelt mondat! Akinek valamilyen nehézséggel élő gyerkőce van, főleg ha már a "gyógyíthatatlan" címkét is megkapta, ezt is hallotta már: "Ne edd rajta magad! Nyugodj bele, fogadd el!" Nos én nem mondom ezt, meg mást sem, hogy mit csinálj, ha hasonló cipőben jársz, csak azt mesélem el, én mit csináltam.

Hát először majdnem belezakkantam, a tünetek megjelenése, illetve a diagnózis utáni kb. másfél év nagyon nehéz volt. Aztán elindultunk fölfele. Először is egy természetgyógyász azt mondta róla, hogy ő egy kristálygyerek, nagyon különleges ember, és hogy legyek büszke rá, hogy engem választott anyukájának, mert én tudom segíteni őt életfeladata beteljesítésében.
Nem tudom, valóban kristálygyerek-e, nem értek hozzá, illetve úgy gondolom, minden gyermek különleges, és mindenki feladattal jön a Földre. Viszont rádöbbentem arra, hogy igenis, lehetek rá büszke, lehetek vele boldog, ő akármilyen is.
Miért is kellene egy gyerkőcnek úgy viselkednie, olyan tempóban fejlődnie, úgy játszania, úgy beszélnie, mint a többieknek, vagy mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, ahhoz, hogy az édesanyja örüljön neki? Mi van akkor, ha őt az teszi boldoggá pillanatnyilag, hogy egy saját költésű, látszólag értelmetlen versikét ismételget? Mi van akkor, ha röpköd a kezével? Mi van akkor, ha kiakasztják a hangos, túlzsúfolt helyek, és a hipermarketben befogott füllel mászkál, és egyre hangosabban dünnyög? Neki perpillanat erre van szüksége, és kész! Attól még ő egy csodálatos ember! És én sem attól leszek mintaanya, mert a gyerekem mintaszerűen viselkedik, és attól sem, hogy mások mintaanyának gondolnak. Ahhoz, hogy az ember "elég jó anya" tudjon lenni, végérvényesen ki kell lépnie a "mit gondolnak rólam?" című kérdéskörből. Igazán szívből csak ezután tudunk cselekedni.

Azt hiszem, nálunk itt történt meg az elfogadás. És ettől kezdve tudtunk megint úgy élni, mint egy kétgyerkőcös, boldog család, örömünkben sírni a legkisebb sikereken, nevetni a nehézségeken, igazán megélni és nemcsak túlélni életünk eseményeit. És ahogy megtörtént ez az elfogadás, a probléma elengedése, a hétköznapok megélése úgy, ahogy vannak, tódulni kezdtek az életünkbe azok a módszerek, emberek, anyagok (táplálékkiegészítők, homeopátia, diéta), amelyek és akik az utóbbi időszakban megélt hatalmas gyógyulást, fejlődést hozták.

Mert azt elfogadtuk, hogy ő ilyen, de ez csöppet sem azt jelentette, hogy beletörődtünk abba, hogy nehézségei, problémái vannak. Ettől kezdve az volt a cél , hogy mint család, jussunk minél közelebb az EGÉSZség állapotához, mindegyikőnk találja meg a helyét a világban, és G. legyen JÓL. Vagyis legyen egészséges, vidám, kiegyensúlyozott. És lőn...