Ne csináld helyette!

Egészségesen fejlődő kisebbik gyermekemnél azt figyeltem meg, hogy bármit is csinálok, ő egyenesen halad az önállósodás útján, ha valami nem megy neki, akkor sem engedi, hogy segítsek, hanem addig-addig próbálgatja, amíg össze nem jön a dolog. Nos ez nem így van a "kicsit más" fiamnál.
Mivel kezdeti nagymozgásbeli összerendezetlenség, finommozgásbeli hiányosságok, illetve figyelemzavar miatt kicsit eleve hátránnyal indult, jópár dolgot később tanult meg, mint kortársai. Itt főleg mindennapi dolgokra gondolok: öltözködés, gombolás, cipőkötés, kulturáltan evés, apró játékok összeépítése, rajzolás, különböző kézműves dolgok...

Viszont mivel a korábban említett  egyéni TSMT és csoportos torna hatására helyreálltak a mozgásos dolgai, és sok mozgásformát könnyedén megtanult (roller, görkorcsolya, úszás, bringázás), kezdtünk rájönni, hogy csupán a megszokás, illetve az önbizalomhiány ("nekem úgyis mindig segíteni kell...") miatt nem csinál bizonyos dolgokat.
 Illetve kedvenc gyógypedagógusunk egyszer mondta is, hogy az autista gyerekek szeretnek a komfortzónájukon belül maradni, vagyis épp csak annyit csinálni, amennyi még kényelmes nekik.
Hát igen, ezt a komfortzónát nekünk, szülőknek kell ilyenkor kicsit feszegetni. Nem egyszerű, de megéri. Reggel annyi idővel hamarabb elkezdeni a készülődést, hogy legyen idő MINDEN egyes lépést a gyerkőccel megcsináltatni. Eleinte nehéz, de aztán megszokja (autiknál a megszokás is nagy úr, ilyenkor foghatjuk be a szelet a vitorlánkba :-)).

Hogyan? A kislegót nem összerakni helyette, hanem maximum csak diktálni neki, mit hová rakjon. Ha szomjas, nem rohanni és nyomni a kezébe a pohár vizet, hanem csak szóban segíteni neki: "Drágám, ott a poharad, ott a kancsó, önts magadnak!". Ha kilocsolja, "Drágám, ott a rongy a mosogató alatt, légyszíves töröld fel!" Ha kap valami zacskós finomságot, semmiképp sem felbontani helyette, inkább biztatni: "Olyan ügyesen felbontottad a múltkor is, most is fog menni!". Nagyon fontos ilyenkor a pozitív utasítás: "Kapd föl gyorsan a cipődet, és már mehetünk is a játszótérre!" És még sorolhatnám.

Ami a legfontosabb: ha valamit EGYSZER már megcsinált egyedül, SOHA többet nem szabad azt megcsinálni helyette. (Ezt sem én találtam ki, egy gyógypedagógus javasolta, de nekünk abszolút bevált.)
Nagyon fontos a nehézségekkel élő gyermek szakszerű fejlesztése, de hihetetlenül fejlesztő erejűek ezek az egészen hétköznapi dolgok. És érdemes a nála gyenge területeken is kihívások elé állítani a gyereket. Sokkal többre képes, mint gondolnánk.
Például hatalmas sikerélményt jelentett mindannyiunk számára, amikor két évvel ezelőtt a kapcsolatteremtési problémákkal küzdő fiunk egyedül megvette magának a strandon a büfében a palacsintát.
Kedves pedagógusok! Érdemes a problémás gyerekeknek feladatot adni! Lehet az oviban napos, lehet az iskolában ennek, vagy annak a dolognak a felelőse!