Moksa Elixír, avagy hogyan tanultunk meg aludni 6 évesen?

A Moksa Elixír nem csodaszer, "csak" egy zseniális magyar találmány. A homeopátia és a Bach-virágterápia alapelveit ötvöző információs készítmény, egy szelíd gyógymód. Mint a homeopátiás szerek általában, nem hat egyik napról a másikra, viszont a probléma gyökerét szünteti meg, a testi tünetet kiváltó lelki blokkot oldja föl. Ezért sok esetben nemcsak egy adott betegség, vagy tünet megszűnését tapasztalhatjuk, hanem hangulatbeli, személyiségbeli, életvezetésbeli pozitív változásokat is. Például az önbizalom növekedése, a kapcsolatok javulása, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válás, "életfeladat" megtalálása.
Gyermekeknél általában gyorsabban, intenzívebben hat, mint a felnőtteknél, és mint a homeopátiás szereknél általában sokszor tapasztalhatjuk a tünetek felerősödését, régebbi tünetek megjelenését: innen is tudhatjuk, hogy dolgozik a szer.

Személyes tapasztalat:
Körülbelül fél évig adtam G-nek a Moksát, én is szedtem közben a cseppeket és kisebbik fiamnak is adtam. Ez alatt a félév alatt nagyon sokat javult G figyelme, csökkentek autisztikus tünetei, javult kapcsolata a testvérével, de mivel a cseppek szedésével párhuzamosan tornáztunk is, egyéni gyógypedagógiai fejlesztésre is jártunk, nem lehet a fejlődést csak és kizárólag a cseppeknek tulajdonítani.
Egy dolog viszont semmi másnak nem tulajdonítható. G születése óta enyhén szólva nem volt jó alvó. Mindenféle praktika és változtatás ellenére mindig keveset és nyugtalanul aludt. Még 6 és fél éves korában is rendszeresen fölébredt éjszaka, járkált, beszélgetett, végül hajnalban általában a szülői ágyban kötött ki, ahol reggelig rugdosott bennünket. Mondhatjuk azt, hogy 6 és fél évig egyetlen éjszakát sem aludt végig. Ezen kívül két éves korától kezdve délután sem aludt.
A cseppek szedésének elkezdése után körülbelül két héttel viszont egyszer csak végigaludta az éjszakát, estétől reggelig folyamatosan a saját ágyában(!!!), szinte ugyanabban a pózban ébredt, ahogyan este bedőlt az ágyba. Ezután az óvodából hazatérve délután is szundított egyet. Egy-két hétig hatalmas csodálkozásunkkal kísérve csinálta ezt: éjszaka hatalmas alvás után délutáni szundítás (napi 14-15 órákat aludt, mintha az elmúlt 6 évet akarná kipihenni).
A délutáni alvások azután elmaradtak, de az éjszakai nyugodt alvás stabilan beállt, mindenféle jó mellékhatással kísérve: pihentebb, nyugodtabb, egészségesebb gyerkőc és pihentebb, nyugodtabb, egészségesebb szülők :-)

Kisebbik (egyébként egészséges) fiamnál is hasonlóan látványos eredményt produkált a Moksa. Az óvodába való beszokás kezdetben nagyon nehezen ment, sírással, sok szorongással, az óvodai csoportban magánnyal, még két hónap után sem tudott semennyire feloldódni a közösségben. Ezután kezdte szedni a cseppeket, amelyek segítségével nemcsak szépen beilleszkedett a közösségbe, hanem szabályosan magára talált, megszerette óvónőit, barátokat szerzett, lazán, felszabadultan, mosolyogva indult oviba (és indul a mai napig is).
A Moksa cseppekről bővebb információt itt hallgathatsz és itt olvashatsz.